Szóval nem volt más hátra: kiköltözöki Németorszgba.Gondolhatjátok, nagyon sok kedvem volt kimenni egy olyan apához,akit kb 10 éve nem láttam.Ült börtönben, és van két fogadott fia.Róluk még képet sem láttam.Na mindegy,.
 Már a gépen ülök.Szent ég.Nem is tudom mit csinálok majd kint.Magántanárom lesz...azthiszem...remélem hogy tévedek.Nem akarok otthon senyvedni...mármint apánál.
 Egy óra alatt odaértünk.Apa már kint várt a terminálon és egy táblával jelezte, hogy ő az.A táblán ez a felirat állt-németül:
                "Niki Én vagyok az apád"

Na mondom ez ciki, a végén még odamegydek egy helyes gazdag pasihoz...mit égessem magam?!Mindegy, odavonszoltam a csomagomat, és sipirc.
- Szia kicsim, de régen áttalak- jött oda hozzám mosolyogva, a táblát hanyagolva.
- Szia apa- próbáltam mosolyogni, és ment is.De belül ordítottam.Othhon akartam lenni.
- Gyere, fogjunk egy taxit, mert valahogy haza is kéne menni- mosolygott szívéjesen.
- Ja jó- erőltettem még egy mosolyt az arcomra.

Amikor hozzájuk értünk, egy kis földszintes házikót kell elképzelni.Helyes kis kert is volt,minden meghitt...
Bent egy középkorú nő főzött,majd miután észrevette hogy megjöttünk, udvariasan bemutatkozott.
- Szia!Simone Kaulitz vagyok, szólítsál csak Simnek.-mondta, láthatólag őszinte mosollyal.Én nem hiszek ebben, de én is udvariasan köszöntem.
- Szia, Fűzy Niky vagyok, de ha gondolod, hívhatsz Cuncimókusnak is- röhögtem el magam.Ő is nevetett, majd miután levegőhöz jutott, megkérdezte:
- Hallottál már Billékről?
- Azok kik?- néztem rá felvont szemöldökkel.
- Jajj hát ők a fiaim.



Komit!!!Danke:DMeek suliba mer van rajtam egy bugyi és így nem fog mennixD